Idén tragikusan sokan fulladtak már vízbe, pedig még csak a nyár felénél járunk. A fürdőzés természetes része a nyaralásnak, hűsölésnek, de a legtöbben nem mérik fel ennek veszélyeit. Bajba bárki kerülhet, ilyenkor az élete a környezete éberségén múlik. Mit tehetünk, ha egy fuldoklón szeretnénk segíteni?
Ihász Róbert az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik Győrben mint mentőápoló, emellett több mint 10 éve szabadidejében a Dunán hajózik.
– Sok időt töltök a vízen. Sajnos az a tapasztalom, hogy a fürdőzők sok esetben nincsenek tisztában a fürdőzés veszélyeivel. Folyóvizekben a hirtelen talajszintváltozás, a sodrás, a víz alatti tárgyak, az örvények még jó úszóknak is komoly kihívást jelenthetnek. Tavak, bányatavak esetében szintén bizonytalan a meder szerkezete, és a mélység ingadozásaival is számolni kell. Nem győzzük eleget hangsúlyozni a mentőmellények fontosságát. Figyeljünk egymásra, ha látjuk, hogy valaki segítségre szorul, mert elmerült, vagy erőteljesen köhög, fullad, azonnal kiáltsunk segítségért.
Ihász Róbert kiemelte, ha látjuk, hogy baj van, minél hamarabb hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és kérjünk segítséget, minél pontosabban megadva a helyszínt és hogy mi történt. A fuldokló ember kimentése nagyon veszélyes feladat. Kézmozdulatai ösztönösek, kétségbeesetten kapálózik bármi után, ami a keze ügyébe akad, éppen emiatt életveszélyes lehet megközelíteni. A fuldokló kimentését csak az kísérelje meg, aki biztosan tud úszni és gyakorlott a vízből mentésben. Ezt könyvekből, cikkekből, internetről nem lehet megtanulni, megfelelő gyakorlati képzés szükséges. Alkalmi segélynyújtóként maradjunk a parton, és próbáljunk neki például egy rudat benyújtani, vagy kötelet, illetve úszó mentőeszközt dobjunk a fuldoklónak. Ha sikerült kimenteni a bajbajutottat, és eszméleténél van, maradjunk mellette, és kövessük a mentésirányító tanácsait. Ha nem reagál, eszméletlen, térdeljünk mellé, hajoljunk az arca fölé, fordítsuk a fejünket a mellkasa irányába, és ellenőrizzük, hogy 10 másodperc alatt legalább kétszer vesz-e levegőt. Ha nem tapasztalunk légzést, kezdjük meg az újraélesztést. Vízbe fulladtak esetén 5 kezdeti befúvást kell végezni: az orr befogása mellett 5 normál légvételnyi levegőt fújjunk be szájból szájba. Ezt követően tegyük az összekulcsolt kezünket a mellkas közepére, és ütemesen 30-szor nyomjuk le a mellkast 5–6 centiméter mélyen, gyermekek esetén az egyharmadáig. Ha gyakorlottak vagyunk a lélegeztetésben, a 30 kompressziót kövesse 2 befúvás. A mellkaskompressziót folytassuk addig, amíg változást (pl. légzés, mozgás) nem tapasztalunk, vagy a segítség meg nem érkezik. Ha valaki elmerült, „vizet nyelt”, de jobban lett, akkor is hívjunk mentőt, ugyanis kórházba kell kerülnie rövid időn belül további kivizsgálásokra.
Kérdések és időpont egyeztetés:
